Kedves Mindenki!
Örömmel és büszkén jelentem, hogy letelt az első hónap, amit köztetek, a pocakon kívül töltöttem. És olyan sok mindent megismertem már ezalatt! Tudom már, hogy hogyan kell sokat enni, hogyan kell a kiságyból úgy hívni Anyut és Aput, hogy biztosan bejöjjenek. Tudom, hogyan kell nagyokat aludni és hogy izgalmas az is, ha a hordozómban Anyuékkal vagyok ébren. Tudom már, hogy bár rossz íze van az Infacolnak, utána finom tejecske vár rám. És hogy a pelenkázás sem olyan rossz, ha közben a csörgős zsiráfot nézegetem :-). Képzeljétek, már a macis ülőkémen ülök a kádban és a fürdés így sokkal, de sokkal izgibb! És a séta! Hát az a kedvencem! Ha sikerült jól teleennem magam előtte, akár egy órát is alszom a babakocsiban. Apropó, alvás! Már hajnali 5-ig, 6-ig is megy este 9-10-től! Aztán egy evés, és megint alvás 8-9-ig. Úgyhogy nem is értem, Anyuék miért fáradtak nappal és miért akarják, hogy akkor is aludjak! Hiszen olyan érdekes a világ. Fel kell fedeznem! És azt nem lehet a kiságyból, hason fekve!
Úgyhogy megyek is. Vár rám a világ!
Szeretettel:
Bogi
2010. november 15., hétfő
2010. november 1., hétfő
Séta és egyéb izgalmak...
Kedves Mindenki!
Már egy újabb hét eltelt és immár beléptem kis életem 3. hetébe itt, köztetek. Azt hiszem, bár nagyon jó volt a pocakban, idekint is izgalmas. Képzeljétek, már rég leesett a köldökcsonkom. Apu azt mondta, ez már egy lépés a "nagylányság" felé. Aztán már a pocakom sem fáj annyira, mint kezdetben. Talán segít, hogy rendszeresebben eszem és egy fura fehér lötyit adnak Anyuék a számba minden szopizás előtt. Tudjátok, mikor már azt hinném, érkezik a finomság, hirtelen ezt érzem a számban. Na, mindegy, legalább tudom, hogy akkor már közel a finom tejecske :-)
A hétvégén már sétálni is voltunk! Nagyon élveztem. Képzeljétek, sírdogáltam délelőtt, de amint betettek a babakocsiba, máris megszűnt minden baj és békésen nézegettem, meg aludtam. Sőt! Tegnap akkorát sétáltunk, hogy egészen a nagyszüleimékig mentünk! Remélem, még nem jön a nagyon rossz idő és tudunk még ilyen jókat sétálni. Nézzétek! Képek is vannak!
Ezekkel búcsúzom. Szeretettel:
Bogi
Már egy újabb hét eltelt és immár beléptem kis életem 3. hetébe itt, köztetek. Azt hiszem, bár nagyon jó volt a pocakban, idekint is izgalmas. Képzeljétek, már rég leesett a köldökcsonkom. Apu azt mondta, ez már egy lépés a "nagylányság" felé. Aztán már a pocakom sem fáj annyira, mint kezdetben. Talán segít, hogy rendszeresebben eszem és egy fura fehér lötyit adnak Anyuék a számba minden szopizás előtt. Tudjátok, mikor már azt hinném, érkezik a finomság, hirtelen ezt érzem a számban. Na, mindegy, legalább tudom, hogy akkor már közel a finom tejecske :-)
A hétvégén már sétálni is voltunk! Nagyon élveztem. Képzeljétek, sírdogáltam délelőtt, de amint betettek a babakocsiba, máris megszűnt minden baj és békésen nézegettem, meg aludtam. Sőt! Tegnap akkorát sétáltunk, hogy egészen a nagyszüleimékig mentünk! Remélem, még nem jön a nagyon rossz idő és tudunk még ilyen jókat sétálni. Nézzétek! Képek is vannak!
Ezekkel búcsúzom. Szeretettel:
Bogi
2010. október 21., csütörtök
Már egy hete... :-)
Kedves Mindenki!
Alig hiszem, hogy már egy hete, hogy megszülettem. Mennyi minden történt azóta! Mennyi kedves arc hajolt fölém, mennyi kedves ember örült nekem! Köszönjük mi is Nektek, hogy vagytok nekünk! De lássuk csak, hogy is telt ez az egy hét:
A születésem éjjelén már megismertem Anyut és egy picit vele lehettem. Olyan ismerős érzés volt, de mégis más, mint a pocakból. De aztán nem aludhattam még vele, mert még sokat kellett pihennie. Pénteken már aztán beköltöztem hozzá a kórterembe. Nappal nagyon sokat aludtam. Nézzétek csak:
Éjszaka nem volt olyan könnyű álomba merülni, mert még nem mindig értette Anyu, miért sírok, úgyhogy a fárasztó hajnalokat általában napközben pihentük ki. Aztán egyre többször és egyre hosszabb időre látogatott meg az álommanó. Még éjjel is néha :-)
A vasárnap már nagy, boldog, közös szundizásokkal telt Anyával. Mmmm.... Képzeljétek, még az ágyában is aludtam!
Aztán hétfőn jól megvizsgáltak tetőtől-talpig. Még szurit is kaptam! :-( De a doktornéni megdicsért és hazaengedett minket a kórházból. Így indult is a nagy kaland: megismerni az otthonomat. Persze Apa és Anya már nagyon várták ezt a pillanatot, hogy végre velük utazzak az autóban, én aludjak a kis ágyamban és az aranyos ruhákat végre hordja valaki. De persze nem is ilyen egyszerű az élet velem. Mert hát nem azért sírok, mert haragszom, hanem mert így mondok el mindent: hogy szeretem a hasamat és ezért sokszor hasfájásig eszem. Vagy hogy csak tiszta pelusban szeretek aludni. (Ami ennyi evés után nem könnyű mutatvány.) Aztán persze magányos is vagyok néha.
De Anyu és Apu már egyre jobban értenek. Már egyre jobban szeretünk öltözködni, fürdeni. Szeretek Apuval hintázni a széken. Szeretem, ha Anyu énekel nekem és közben a pocimat simogatja. És nagyon-nagyokat alszom az ágyacskámban a kedvenc pózomban: oldalt.
Ma, hogy egy hetes vagyok, megkaptam az első vitaminomat is, amit ügyesen bevettem kiskanállal és utána, mert ilyen ügyes voltam, finom tejecske járt. Már megismertem a doktor nénit és a védő nénit is, akik megdicsértek :-)
Szóval, azt hiszem, ezzel az elégedett képpel búcsúzom most Tőletek.
Hamarosan írok. Meg majd találkozunk is:
Bogi
Alig hiszem, hogy már egy hete, hogy megszülettem. Mennyi minden történt azóta! Mennyi kedves arc hajolt fölém, mennyi kedves ember örült nekem! Köszönjük mi is Nektek, hogy vagytok nekünk! De lássuk csak, hogy is telt ez az egy hét:
A születésem éjjelén már megismertem Anyut és egy picit vele lehettem. Olyan ismerős érzés volt, de mégis más, mint a pocakból. De aztán nem aludhattam még vele, mert még sokat kellett pihennie. Pénteken már aztán beköltöztem hozzá a kórterembe. Nappal nagyon sokat aludtam. Nézzétek csak:
Éjszaka nem volt olyan könnyű álomba merülni, mert még nem mindig értette Anyu, miért sírok, úgyhogy a fárasztó hajnalokat általában napközben pihentük ki. Aztán egyre többször és egyre hosszabb időre látogatott meg az álommanó. Még éjjel is néha :-)
A vasárnap már nagy, boldog, közös szundizásokkal telt Anyával. Mmmm.... Képzeljétek, még az ágyában is aludtam!
Aztán hétfőn jól megvizsgáltak tetőtől-talpig. Még szurit is kaptam! :-( De a doktornéni megdicsért és hazaengedett minket a kórházból. Így indult is a nagy kaland: megismerni az otthonomat. Persze Apa és Anya már nagyon várták ezt a pillanatot, hogy végre velük utazzak az autóban, én aludjak a kis ágyamban és az aranyos ruhákat végre hordja valaki. De persze nem is ilyen egyszerű az élet velem. Mert hát nem azért sírok, mert haragszom, hanem mert így mondok el mindent: hogy szeretem a hasamat és ezért sokszor hasfájásig eszem. Vagy hogy csak tiszta pelusban szeretek aludni. (Ami ennyi evés után nem könnyű mutatvány.) Aztán persze magányos is vagyok néha.
De Anyu és Apu már egyre jobban értenek. Már egyre jobban szeretünk öltözködni, fürdeni. Szeretek Apuval hintázni a széken. Szeretem, ha Anyu énekel nekem és közben a pocimat simogatja. És nagyon-nagyokat alszom az ágyacskámban a kedvenc pózomban: oldalt.
Ma, hogy egy hetes vagyok, megkaptam az első vitaminomat is, amit ügyesen bevettem kiskanállal és utána, mert ilyen ügyes voltam, finom tejecske járt. Már megismertem a doktor nénit és a védő nénit is, akik megdicsértek :-)
Szóval, azt hiszem, ezzel az elégedett képpel búcsúzom most Tőletek.
Hamarosan írok. Meg majd találkozunk is:
Bogi
2010. október 15., péntek
Sziasztok!
Kedves Barátaim!
Tegnap, azaz október 14-én volt életem első, és legfárasztóbb napja. Igen, jól sejtitek: kint vagyok végre a pocakból! Anyu már előző este érezte, hogy megszületni készülődöm, így kora reggel be is mentünk a kórházba. Ott sokféleképpen próbáltak kicsalogatni anyu hasából, de én annyira megszerettem már őt, és ragaszkodtam hozzá, hogy csak nem akartam kibújni. Így végül este 6 előtt néhány perccel a doktor bácsik és nénik egy lyukat vágtak anyu pociján és szépen kivettek belőle.
Mondanom sem kell, nagyon meglepődtem amikor először láttam ide kintről a világot, úgyhogy rögtön megmutattam milyen szép hangom van. De aztán hamar odabújhattam az anyukámhoz, és akkor rögtön megnyugodtam. És arra is rájöttem, hogy ide kintről is nagyon szép és izgalmas ez a világ, és anyu így is nagyon szeret. És ő nagyon szép nő ám! Én meg hasonlítok rá. :-) Úgyhogy most itt pihegek rajta.
És persze apára is hasonlítok, vele is most találkoztam először, rögtön a karjába is vett. Látszik, hogy nagyon büszke rám, és egész jól megy neki a dajkálás. Szóval mindent összevetve örülök, hogy most már idekint vagyok veletek.
Ja, igen: lelkemre kötötték hogy elmondjam a paramétereket: 52 cm vagyok, 3490 gramm és a Jóisten képmása.
Itt integetek nektek:
Sziasztok!
Bogi
2010. október 12., kedd
Időn túl....
Kedves Mindenki!
Hát, úgy látszik megdőlt az a nézet, hogy a kislányok hamarabb érkeznek. Én ugyanis még mindig a pocakban csücsülök. Persze, már nagyon szűk a hely és állandóan lökdösnek belülről lefelé, mégis itt vagyok és a vizsgálatokon is mindig azt mutatom, hogy nagyon is jól vagyok. Apu és Anyu nagyon várnak már. De elfogadták, hogy ezt a hetet még megvárjuk és aztán meglátjuk, mi lesz. Ezért aztán kihasználják az időt, amit együtt tölthetnek itthon: finomakat főznek nekem (tudnátok, az én Apukám milyen ügyes :-), fagyizunk, nagyokat alszunk, pihenünk és játszunk. Tudjátok, gyűjtjük az erőt, hogy amikor majd szükség lesz rá, legyen elég mindhármunknak.
Aztán meg képzeljétek, még azt is megvártam, hogy Anyu eljusson a fogorvos bácsihoz. Mert hát pont most kezdett ám nagyon fájni a foga, de nem mert elmenni a múlt hét végén. Én meg mondtam neki, ráér, menjen csak el. Ami neki fáj, az nekem sem jó! Így hát hétfőn el is ment, és rögtön segítettek is rajta, úgyhogy sokkal jobb már a kedve :-). És bátrabban mer finomakat enni....értitek.... ;-).
Szóval így éldegélünk most a napokban. Már várom, hogy lássalak Titeket. Nem kell sokáig....
Szeretettel:
Bogi
Hát, úgy látszik megdőlt az a nézet, hogy a kislányok hamarabb érkeznek. Én ugyanis még mindig a pocakban csücsülök. Persze, már nagyon szűk a hely és állandóan lökdösnek belülről lefelé, mégis itt vagyok és a vizsgálatokon is mindig azt mutatom, hogy nagyon is jól vagyok. Apu és Anyu nagyon várnak már. De elfogadták, hogy ezt a hetet még megvárjuk és aztán meglátjuk, mi lesz. Ezért aztán kihasználják az időt, amit együtt tölthetnek itthon: finomakat főznek nekem (tudnátok, az én Apukám milyen ügyes :-), fagyizunk, nagyokat alszunk, pihenünk és játszunk. Tudjátok, gyűjtjük az erőt, hogy amikor majd szükség lesz rá, legyen elég mindhármunknak.
Aztán meg képzeljétek, még azt is megvártam, hogy Anyu eljusson a fogorvos bácsihoz. Mert hát pont most kezdett ám nagyon fájni a foga, de nem mert elmenni a múlt hét végén. Én meg mondtam neki, ráér, menjen csak el. Ami neki fáj, az nekem sem jó! Így hát hétfőn el is ment, és rögtön segítettek is rajta, úgyhogy sokkal jobb már a kedve :-). És bátrabban mer finomakat enni....értitek.... ;-).
Szóval így éldegélünk most a napokban. Már várom, hogy lássalak Titeket. Nem kell sokáig....
Szeretettel:
Bogi
2010. október 9., szombat
2010. október 5., kedd
Még jó idebenn
Kedves Mindenki!
Köszönjük a sok-sok érdeklődést, izgalmat :-). Én a magam részéről továbbra is nagyon jól érzem magam a pocakban. Annyira, hogy ma a szülész néni azt mondta, szerinte kivárom a 11-ét. Ma a CTG-n próbáltam huncutkodni. Ha már reggel 6-kor rám rakják a tappancsokat, a minimum, hogy bújócskáznak egyet velem. De nem játszottak velem :-(. Gyorsan megtaláltak a pocakban és jött a vizsgálat.
Nagyon vígan vagyok ám mostanában. Azt mondják, hogy a babák az utolsó hetekben már nem tudnak annyit mozogni a pocakban. Hát, kérem szépen, ez nem így van! Én igenis nagyokat tudok még táncolni, rugdosódni mindenféle zenére, hangra. De azért attól félek, Anyu ezt már nem élvezi annyira, mint én. Már többször mondta, hogy ezeket a mutatványokat inkább kint kéne előadnom. De itt olyan jó puha, meleg! Kint meg csúnya idő van, esik az eső és hideg van. Még Nektek sincs kedvetek kimenni, ugye? Hát, egyelőre nekem sincs.
Úgyhogy sok puszit küldök Nektek egyelőre innen, a pocakból.
Bogi
Köszönjük a sok-sok érdeklődést, izgalmat :-). Én a magam részéről továbbra is nagyon jól érzem magam a pocakban. Annyira, hogy ma a szülész néni azt mondta, szerinte kivárom a 11-ét. Ma a CTG-n próbáltam huncutkodni. Ha már reggel 6-kor rám rakják a tappancsokat, a minimum, hogy bújócskáznak egyet velem. De nem játszottak velem :-(. Gyorsan megtaláltak a pocakban és jött a vizsgálat.
Nagyon vígan vagyok ám mostanában. Azt mondják, hogy a babák az utolsó hetekben már nem tudnak annyit mozogni a pocakban. Hát, kérem szépen, ez nem így van! Én igenis nagyokat tudok még táncolni, rugdosódni mindenféle zenére, hangra. De azért attól félek, Anyu ezt már nem élvezi annyira, mint én. Már többször mondta, hogy ezeket a mutatványokat inkább kint kéne előadnom. De itt olyan jó puha, meleg! Kint meg csúnya idő van, esik az eső és hideg van. Még Nektek sincs kedvetek kimenni, ugye? Hát, egyelőre nekem sincs.
Úgyhogy sok puszit küldök Nektek egyelőre innen, a pocakból.
Bogi
2010. október 1., péntek
Visszaszámlálás
Kedves Mindenki!
Már azt hittétek, nem is hallotok felőlem, csak ha már megszülettem, ugye? Hát, még írok egyet. Ez alatt a pár hét alatt is rengeteg minden történt ám és olyan, de olyan gyorsan elröpült! Miközben én már 3 kiló körül vagyok (talán több is), Anyuval és Apuval elég sok helyre eltolattunk még. Szombatonként az egyetemre zötyögtünk, de a múlt héten már annyira tiltakoztam, hogy végül Anyu úgy döntött, ez volt az utolsó. Úgyhogy most egy pihenős, finomat főzős hétvége Anyuval és Apuval. Juhú!!!! Hétfőnként és vasárnap megyünk Anyuval énekelni, amit szeretek, csak ha egyszer már felébredtem, akkor aztán mindenki látja, hogy mozgok zenére :-)
Aztán nagy-nagy örömet okozott Anyuéknak, hogy keresztszülők lettek és ahogy Bettit öleltük, egészen közel voltunk egymáshoz. Remélem, jó barátnők leszünk! És Tordával is nagyokat fogunk majd játszani! Akkor már nemcsak ő fog huncutul mosolyogni, hanem én is ;-).
Azt hiszem, mindnyájatokban leginkább az mocorog, hogy mikor láttok már meg. Hát, ezt nehéz megjósolni. Anyu ma volt CTG-n, ahol csak azt tudták megmondani, hogy jól vagyok. Hát igen. Jól érzem ám magam Anyu pocakjában és Anyu úgy érzi, még egy darabig így is lesz. Különben is, ne aggódjatok! Úgyis rögtön elújságoljuk, hogy megérkeztem. Még 10 nap. Hivatalosan ;-) Úgyhogy lehet visszaszámolni. De ne olyan gyorsan! (Addig én azt hiszem, megvacsorázom, mert erőt kell gyűjtenem ;-)
Szeretettel:
Bogi
Már azt hittétek, nem is hallotok felőlem, csak ha már megszülettem, ugye? Hát, még írok egyet. Ez alatt a pár hét alatt is rengeteg minden történt ám és olyan, de olyan gyorsan elröpült! Miközben én már 3 kiló körül vagyok (talán több is), Anyuval és Apuval elég sok helyre eltolattunk még. Szombatonként az egyetemre zötyögtünk, de a múlt héten már annyira tiltakoztam, hogy végül Anyu úgy döntött, ez volt az utolsó. Úgyhogy most egy pihenős, finomat főzős hétvége Anyuval és Apuval. Juhú!!!! Hétfőnként és vasárnap megyünk Anyuval énekelni, amit szeretek, csak ha egyszer már felébredtem, akkor aztán mindenki látja, hogy mozgok zenére :-)
Aztán nagy-nagy örömet okozott Anyuéknak, hogy keresztszülők lettek és ahogy Bettit öleltük, egészen közel voltunk egymáshoz. Remélem, jó barátnők leszünk! És Tordával is nagyokat fogunk majd játszani! Akkor már nemcsak ő fog huncutul mosolyogni, hanem én is ;-).
Azt hiszem, mindnyájatokban leginkább az mocorog, hogy mikor láttok már meg. Hát, ezt nehéz megjósolni. Anyu ma volt CTG-n, ahol csak azt tudták megmondani, hogy jól vagyok. Hát igen. Jól érzem ám magam Anyu pocakjában és Anyu úgy érzi, még egy darabig így is lesz. Különben is, ne aggódjatok! Úgyis rögtön elújságoljuk, hogy megérkeztem. Még 10 nap. Hivatalosan ;-) Úgyhogy lehet visszaszámolni. De ne olyan gyorsan! (Addig én azt hiszem, megvacsorázom, mert erőt kell gyűjtenem ;-)
Szeretettel:
Bogi
2010. szeptember 10., péntek
Itt van az ősz...
Kedves Mindenki!
Egy újabb hónap eltelt. Olyan gyorsan röpül az idő! Vége a nyárnak, a hűs szellő helyett eső és ablakot rázó szél van. Tiltakozom is néha! Remélem, mikor megszületek, szebb lesz az ősz. (Már csak 4 hét van hátra.)
Hogy mivel is töltöttük ezt a hónapot? Leginkább készülődéssel. Amíg Anyuék beszerezték a bútoraimat, ruháimat (jaj, olyan aranyosak is vannak ám :-), mindenféle felszerelésemet, addig én szépen megfordultam és kb. 2600 grammosra növekedtem (ezt még nem a doktor bácsi mérte). Voltunk a szülőszobát is megnézni és Anyuéknak nagyon tetszett. De Anyu azt mondta nekem, még ne nagyon akarjak maradni, még ráérek a pocakban. Hát, már nem sokáig...
Továbbra is nagyon szeretem a gyümölcsöt, zöldséget és az édességet, de már nem tudunk annyit enni Anyuval, mert nem fér be :-(. Igen, miattam. De sok kicsi sokra megy!
Ebben a hónapban sokat vendégeskedtünk kisbabáknál. Olyan jó volt! Ők mind a barátaim lesznek majd! Anyu sokat tanult az anyukáiktól, én pedig majd jókat játszom a babákkal, ha megszülettem!
Jövő héten két vizsgálatra is megyünk, meg vérvételre. Írok, hogy mi volt!
Addigis szép hétvégét mindenkinek!
Szeretettel:
Bogi
Egy újabb hónap eltelt. Olyan gyorsan röpül az idő! Vége a nyárnak, a hűs szellő helyett eső és ablakot rázó szél van. Tiltakozom is néha! Remélem, mikor megszületek, szebb lesz az ősz. (Már csak 4 hét van hátra.)
Hogy mivel is töltöttük ezt a hónapot? Leginkább készülődéssel. Amíg Anyuék beszerezték a bútoraimat, ruháimat (jaj, olyan aranyosak is vannak ám :-), mindenféle felszerelésemet, addig én szépen megfordultam és kb. 2600 grammosra növekedtem (ezt még nem a doktor bácsi mérte). Voltunk a szülőszobát is megnézni és Anyuéknak nagyon tetszett. De Anyu azt mondta nekem, még ne nagyon akarjak maradni, még ráérek a pocakban. Hát, már nem sokáig...
Továbbra is nagyon szeretem a gyümölcsöt, zöldséget és az édességet, de már nem tudunk annyit enni Anyuval, mert nem fér be :-(. Igen, miattam. De sok kicsi sokra megy!
Ebben a hónapban sokat vendégeskedtünk kisbabáknál. Olyan jó volt! Ők mind a barátaim lesznek majd! Anyu sokat tanult az anyukáiktól, én pedig majd jókat játszom a babákkal, ha megszülettem!
Jövő héten két vizsgálatra is megyünk, meg vérvételre. Írok, hogy mi volt!
Addigis szép hétvégét mindenkinek!
Szeretettel:
Bogi
2010. augusztus 4., szerda
Bíró Boglárka bemutatkozik
Kedves Mindenki!
Azért írok megint Nektek, mert feltétlenül mutatnom és mondanom kell valamit! Tegnap Anyáék 4D-s ultrahangon voltak, és aranyos képek készültek rólam, amelyekből párat most itt láthattok. Az elején nem nagyon tetszett a dolog. A kezemet az arcom elé tettem, a talpacskáimat felhúztam. De az ultrahangos néni nagyon kitartó volt. Addig forgatta Anyát ide-oda, míg nemcsak az arcomat fedtem fel, de az is tisztán látszott, hogy kis manólány vagyok. Úgyhogy üzenem szeretettel Keresztanyunak, Nagymamának és Virágnak, hogy igazuk volt! Kislány vagyok. (És még mindenkinek, aki erre tippelt.) Nagypapának pedig mondom, hogy azért számíthat rám a foci-, kézi-, kosárcsapatában!
Igen, fontos! Anyuékkal tegnap döntöttünk a nevemet illetően is, úgyhogy bemutatkozom: Bíró Boglárka vagyok, aki már alig várja, hogy megismerjen Titeket!
Szeretettel:
Bogi
2010. augusztus 3., kedd
Ünnepek
Kedves Mindenki!
Az elmúlt hét sűrű és nagyon érdekes volt. Voltam egy nagyon finom étteremben, ahol a nagybátyámat, Szabit köszöntöttük. Meglátogattuk a dédnagymamámat a kórházban, és megtudtam, hogy megszületett a másodunokatestvérem, Attila. Úgyhogy Dédi, hamarosan kétszeres dédi leszel! Aztán pénteken Anyuékkal szülésfelkészítésen jártunk, ahol Apu megtudta, mennyi dolga lesz a szülésnél és a vajúdásnál. Nagyon sokat jelent Anyának is, nekem is, hogy ő ott lesz velünk és vár engem! Hajrá, Apu!
A hétvégén elmentünk egy esküvőre és egy keresztelőre, ahol mindenki elámult, hogy mekkorát nőttem. Hát, kérem szépen, akit ilyen jól tartanak! :-) Tegnap pedig különleges nap volt: Anyuék házassági évfordulója. Délelőtt finom vacsorát főztünk Anyuval, amiben én is segítettem (leginkább azzal, hogy nem nyomtam őt, és nem akartam folyton, hogy aludjon). Délután pedig ultrahangra mentünk (ami egészen véletlenül adódott pont erre a napra). Itt kiderült hogy kb. 1560 gramm vagyok (ami állítólag nem kicsi), egészen sok hajam van, és mindenem működik (és tele van, hihi...)! Ja, igen. Tudom, mire vagytok még kiváncsiak. Azt még nem mondom meg. Az állítólag már 5 centis talpacskáimmal tökéletesen el tudom takarni. ;-)
Ez a hét békésebbnek tűnik. Leginkább a szombati strandot várom. A múltkor úgy élveztem az úszkálást!
További szép hetet mindenkinek! Szeretettel:
Kismanó
Az elmúlt hét sűrű és nagyon érdekes volt. Voltam egy nagyon finom étteremben, ahol a nagybátyámat, Szabit köszöntöttük. Meglátogattuk a dédnagymamámat a kórházban, és megtudtam, hogy megszületett a másodunokatestvérem, Attila. Úgyhogy Dédi, hamarosan kétszeres dédi leszel! Aztán pénteken Anyuékkal szülésfelkészítésen jártunk, ahol Apu megtudta, mennyi dolga lesz a szülésnél és a vajúdásnál. Nagyon sokat jelent Anyának is, nekem is, hogy ő ott lesz velünk és vár engem! Hajrá, Apu!
A hétvégén elmentünk egy esküvőre és egy keresztelőre, ahol mindenki elámult, hogy mekkorát nőttem. Hát, kérem szépen, akit ilyen jól tartanak! :-) Tegnap pedig különleges nap volt: Anyuék házassági évfordulója. Délelőtt finom vacsorát főztünk Anyuval, amiben én is segítettem (leginkább azzal, hogy nem nyomtam őt, és nem akartam folyton, hogy aludjon). Délután pedig ultrahangra mentünk (ami egészen véletlenül adódott pont erre a napra). Itt kiderült hogy kb. 1560 gramm vagyok (ami állítólag nem kicsi), egészen sok hajam van, és mindenem működik (és tele van, hihi...)! Ja, igen. Tudom, mire vagytok még kiváncsiak. Azt még nem mondom meg. Az állítólag már 5 centis talpacskáimmal tökéletesen el tudom takarni. ;-)
Ez a hét békésebbnek tűnik. Leginkább a szombati strandot várom. A múltkor úgy élveztem az úszkálást!
További szép hetet mindenkinek! Szeretettel:
Kismanó
2010. július 25., vasárnap
Nyár van, nyár!
Kedves Mindenki!
Pontosan 1 hónapja írtam legutóbb és azalatt sok izgalmas kaland történt ám velünk! Miután Anyuval lezártuk a tanévet, sok-sok évzáró party következett: énekkaros, hittanos, barátnős. Képzeljétek, már gyilkosoztam is! (De csak nép vagyok ;-) Aztán elmentünk énekelni Kecskemétre, a családtáborba, ahol még a foci VB dalát is megtanultuk és hát, mi tagadás, rákaptam a hullámzásra! :-) Állítólag vicces látvány...
Anyu és Apu már nagyon várnak. Voltak Babamasszázs foglalkozáson, ahol megtanulták, hogyan lehet kényeztetni és fejleszteni engem. Hát, nagyon kiváncsi vagyok. Eddig csak azt tudom, hogy szeretem, ha Anyuék simogatnak, mert megnyugszom tőle. Ha ilyen a masszázs is, jöhet!!!
Hű, még nem is meséltem, hogy nyaralni is voltam! Most jöttünk haza és már kétszer is fürödtem a Balatonban! De sajnos nem maradtunk sokáig, mert nem volt olyan meleg :-( Pedig én élveztem!
Továbbra is nagyon sok szeretetet kapok. (Visszaadom ám! :-) A nagymamám finom sárgabaracklekvárt főzött nekem, és Nárcisz és Zsuzsi ellátták Anyut újabb ruhaadaggal mert megint kinőttem jópárat! Állítólag már 36,5 cm vagyok és 1300 gramm körül, de pontosat csak pénteken tudunk majd, amikor vizsgálatra megyünk és jól megnézik mindenemet.
Azt hiszem, lassan lepihenünk. Nektek is jó éjszakát!
Szeretettel:
Kismanó
Pontosan 1 hónapja írtam legutóbb és azalatt sok izgalmas kaland történt ám velünk! Miután Anyuval lezártuk a tanévet, sok-sok évzáró party következett: énekkaros, hittanos, barátnős. Képzeljétek, már gyilkosoztam is! (De csak nép vagyok ;-) Aztán elmentünk énekelni Kecskemétre, a családtáborba, ahol még a foci VB dalát is megtanultuk és hát, mi tagadás, rákaptam a hullámzásra! :-) Állítólag vicces látvány...
Anyu és Apu már nagyon várnak. Voltak Babamasszázs foglalkozáson, ahol megtanulták, hogyan lehet kényeztetni és fejleszteni engem. Hát, nagyon kiváncsi vagyok. Eddig csak azt tudom, hogy szeretem, ha Anyuék simogatnak, mert megnyugszom tőle. Ha ilyen a masszázs is, jöhet!!!
Hű, még nem is meséltem, hogy nyaralni is voltam! Most jöttünk haza és már kétszer is fürödtem a Balatonban! De sajnos nem maradtunk sokáig, mert nem volt olyan meleg :-( Pedig én élveztem!
Továbbra is nagyon sok szeretetet kapok. (Visszaadom ám! :-) A nagymamám finom sárgabaracklekvárt főzött nekem, és Nárcisz és Zsuzsi ellátták Anyut újabb ruhaadaggal mert megint kinőttem jópárat! Állítólag már 36,5 cm vagyok és 1300 gramm körül, de pontosat csak pénteken tudunk majd, amikor vizsgálatra megyünk és jól megnézik mindenemet.
Azt hiszem, lassan lepihenünk. Nektek is jó éjszakát!
Szeretettel:
Kismanó
2010. június 30., szerda
2010. június 26., szombat
VAKÁCIÓ!!!!
Kedves Mindenki!
Újra itt vagyok és mesélek Nektek! Jó sok idő eltelt, mióta nem írtam, de most ünnepélyesen kijelentem, hogy megkezdődött a nyári szünet!!!!! Ez az a bűvös valami, amit majd iskolásként úgy fogok várni egész évben. Be kell vallanom Nektek, hogy már most, a pocakban így voltam ezzel. Valahogy sehogysem akart elkezdődni ez a megígért pihenés. Az utóbbi hetek sok-sok estébe nyúló munkával jártak Anyunak, amiből leginkább megint a gépelős, összegörnyedős póz ellen harcoltam.. sikerrel. De azért volt, amikor segítettem Anyunak. Vizsgák közben mindig szépen aludtam, hogy ő kedvére okosodhasson. Tudtam, hogy ha hazaérünk, majd megint beszélget velem, simogat, énekel nekem.
Most csupa jó és izgalmas jön ám! Nagy nyári rendezkedést tervez Anyu, ami után aztán az én szobámat is berendezik! Már gyűlnek a játékaim, ruháim. És olyan aranyos barátok is vannak, akik babakocsit és babahordozót is adnak! Juhú!!! :-)Nem is beszélve Anyu tanítványairól, akiktől egy egész csomagot kaptam. Meg aztán az a szép búcsúztató!
Ami engem illet, szerintem nem kell bizonygatni, hogy szépen cseperedek. Valószínűleg már most hat az a sok szeretet, amit kapok. Anyu mosolyogva nézi, ahogy kitolom a köldökét. De hát ha csak így férek el! Már 31 centi vagyok és 700-800 gramm. Tudok hullámozni, csuklani, jókat enni (mmmm... gyümölcs). És képzeljétek! Olyan aranyosak az emberek velünk a buszon, trolin! Mindig azonnal átadják a helyüket! Van, hogy többen is!
Tudom, hogy már borzasztóan kiváncsiak vagytok arra, hogy rózsaszín vagy kék lesz a színem, de még mindig nem látták Anyuék. Tudjátok, nem járunk ám olyan gyakran ultrahangra! Türelem, türelem.... Amint megtudják, úgyis újságolják. Figyeljétek csak meg!
Most búcsúzom, de hamarosan visszatérek. Megyünk sütit sütni! MMMM......
Szeretettel:
Kismanó
Újra itt vagyok és mesélek Nektek! Jó sok idő eltelt, mióta nem írtam, de most ünnepélyesen kijelentem, hogy megkezdődött a nyári szünet!!!!! Ez az a bűvös valami, amit majd iskolásként úgy fogok várni egész évben. Be kell vallanom Nektek, hogy már most, a pocakban így voltam ezzel. Valahogy sehogysem akart elkezdődni ez a megígért pihenés. Az utóbbi hetek sok-sok estébe nyúló munkával jártak Anyunak, amiből leginkább megint a gépelős, összegörnyedős póz ellen harcoltam.. sikerrel. De azért volt, amikor segítettem Anyunak. Vizsgák közben mindig szépen aludtam, hogy ő kedvére okosodhasson. Tudtam, hogy ha hazaérünk, majd megint beszélget velem, simogat, énekel nekem.
Most csupa jó és izgalmas jön ám! Nagy nyári rendezkedést tervez Anyu, ami után aztán az én szobámat is berendezik! Már gyűlnek a játékaim, ruháim. És olyan aranyos barátok is vannak, akik babakocsit és babahordozót is adnak! Juhú!!! :-)Nem is beszélve Anyu tanítványairól, akiktől egy egész csomagot kaptam. Meg aztán az a szép búcsúztató!
Ami engem illet, szerintem nem kell bizonygatni, hogy szépen cseperedek. Valószínűleg már most hat az a sok szeretet, amit kapok. Anyu mosolyogva nézi, ahogy kitolom a köldökét. De hát ha csak így férek el! Már 31 centi vagyok és 700-800 gramm. Tudok hullámozni, csuklani, jókat enni (mmmm... gyümölcs). És képzeljétek! Olyan aranyosak az emberek velünk a buszon, trolin! Mindig azonnal átadják a helyüket! Van, hogy többen is!
Tudom, hogy már borzasztóan kiváncsiak vagytok arra, hogy rózsaszín vagy kék lesz a színem, de még mindig nem látták Anyuék. Tudjátok, nem járunk ám olyan gyakran ultrahangra! Türelem, türelem.... Amint megtudják, úgyis újságolják. Figyeljétek csak meg!
Most búcsúzom, de hamarosan visszatérek. Megyünk sütit sütni! MMMM......
Szeretettel:
Kismanó
2010. június 3., csütörtök
Vizsgák és mutatványok
Kedves Mindenki!
Hogy vagytok? Remélem, jól. Olyan jó visszakérdezni, ugyanis mindenki csak ezt kérdezgeti tőlünk. Szóval, mi remekül vagyunk. Főleg most, hogy a héten Anyu nem dolgozik. Vagyis, hogy pontosítsak, nem tanít. Csak tanul és vizsgázik. Ez persze érdekes. Ilyenkor mindig korán eldöcögünk rázós járművekkel egy szép zöld helyre és vissza. Nem rossz. Kivéve, ha Anyu busz után szalad, vagy idegeskedik a késő vonaton.... Ezeket nem szeretem ám. De tudjátok mit? Rájöttem, hogy ha ilyenkor jó nagyokat rúgok, akkor Anyu lelassít. Tudjátok, még mit nem szeretek? A számítógép elé ülős, összegörnyedős pózt. Ilyenkor mindig beszorulok valahova és azt jujj, de nem szeretem! Szerintetek mit csinálok ilyenkor? Pontosan.... :-) Azért elfáradok ám ebben a vizsgaidőszakban... Ezt leginkább hétfő éjszaka mutattam meg, amikor sehogy sem tudtam aludni (jelzem, Anyu sem). Fészkelődtem, rugdalóztam, és még ilyen fura görcsök is voltak. Brrr...! Anyu meg is ijedt, de a doktor bácsi mondta, hogy minden rendben, csak elfáradtunk. Én szóltam! Úgyhogy pihenősebbre fogtuk a dolgot. Ezt már szeretem!
Képzeljétek, már hallok! Mennyi szép hang, zene van odakinn! Szeretni fogom! A kedvencem, amikor Anyu és Apu este énekelnek nekem. Azt mondják, én is meg fogom tanulni majd ezt a dalt. :-) Apropó, zene... Azért a kedd esti dübörgősebb próbákat is hallom ám.... Ilyenkor inkább próbálok elbújni még mélyebbre, de már nincs hova. Persze Anyu nagyon szereti és most lesz szombaton a fellépés! Juhú!!!
Aztán a legizgalmasabb dolog, hogy készül lassan a szobám. Persze, most még gondolatban. Egy hét múlva az ügyes Apu ki is festi, és majd nyáron bútor is lesz benne. De fogom szeretni! És pont Anyuék mellett lesz!
Már csak egy mutatványomról nem meséltem Nektek. Képzeljétek, ha nagyokat rúgok, vagy mozgolódom, néha kidudorodik Anyu hasa. Szerinte ez nagyon vicces és ilyenkor jókat nevet. Persze a nevetésre megint csinálom. De megrendelésre eddig még nem sikerült... :-( Elvégre nem mutatványos vagyok, kérem szépen!
Remélem, hamarosan megint lesz időnk írni. Addigis üdvözlök mindenkit!
Kismanó
Hogy vagytok? Remélem, jól. Olyan jó visszakérdezni, ugyanis mindenki csak ezt kérdezgeti tőlünk. Szóval, mi remekül vagyunk. Főleg most, hogy a héten Anyu nem dolgozik. Vagyis, hogy pontosítsak, nem tanít. Csak tanul és vizsgázik. Ez persze érdekes. Ilyenkor mindig korán eldöcögünk rázós járművekkel egy szép zöld helyre és vissza. Nem rossz. Kivéve, ha Anyu busz után szalad, vagy idegeskedik a késő vonaton.... Ezeket nem szeretem ám. De tudjátok mit? Rájöttem, hogy ha ilyenkor jó nagyokat rúgok, akkor Anyu lelassít. Tudjátok, még mit nem szeretek? A számítógép elé ülős, összegörnyedős pózt. Ilyenkor mindig beszorulok valahova és azt jujj, de nem szeretem! Szerintetek mit csinálok ilyenkor? Pontosan.... :-) Azért elfáradok ám ebben a vizsgaidőszakban... Ezt leginkább hétfő éjszaka mutattam meg, amikor sehogy sem tudtam aludni (jelzem, Anyu sem). Fészkelődtem, rugdalóztam, és még ilyen fura görcsök is voltak. Brrr...! Anyu meg is ijedt, de a doktor bácsi mondta, hogy minden rendben, csak elfáradtunk. Én szóltam! Úgyhogy pihenősebbre fogtuk a dolgot. Ezt már szeretem!
Képzeljétek, már hallok! Mennyi szép hang, zene van odakinn! Szeretni fogom! A kedvencem, amikor Anyu és Apu este énekelnek nekem. Azt mondják, én is meg fogom tanulni majd ezt a dalt. :-) Apropó, zene... Azért a kedd esti dübörgősebb próbákat is hallom ám.... Ilyenkor inkább próbálok elbújni még mélyebbre, de már nincs hova. Persze Anyu nagyon szereti és most lesz szombaton a fellépés! Juhú!!!
Aztán a legizgalmasabb dolog, hogy készül lassan a szobám. Persze, most még gondolatban. Egy hét múlva az ügyes Apu ki is festi, és majd nyáron bútor is lesz benne. De fogom szeretni! És pont Anyuék mellett lesz!
Már csak egy mutatványomról nem meséltem Nektek. Képzeljétek, ha nagyokat rúgok, vagy mozgolódom, néha kidudorodik Anyu hasa. Szerinte ez nagyon vicces és ilyenkor jókat nevet. Persze a nevetésre megint csinálom. De megrendelésre eddig még nem sikerült... :-( Elvégre nem mutatványos vagyok, kérem szépen!
Remélem, hamarosan megint lesz időnk írni. Addigis üdvözlök mindenkit!
Kismanó
2010. május 23., vasárnap
Félidő!
Kedves Mindnyájan!
Az anyukám nagyon elfoglalt mostanában, de én akkor sem bírtam ki, hogy hírt ne adjak magamról. Az utóbbi hetekben tornázni azért elmentünk néha, és én ezt mindig nagyon élveztem. Közben már egészen nagy lettem, azt mondják 25 centis, bár én pontosan nem tudom mi az. Lehet hogy később sportoló leszek mert egyre többet rugdalózom és bokszolok. És ezt már apunak is megmutattam, akinek ez nagyon tetszett.
Képzeljétek: még meg sem születtem, de már vannak játékaim és holmijaim. Ugyanis már most sokféle babakelengyét felajánlottatok a szüleimnek. Nagyon szépen köszönöm, jólesik, hogy így figyeltek rám!
A héten doktor bácsinál is voltunk, aki alaposan megnézte, hogy mindenem megvan-e, és a szüleim is örömmel nyugtázták hogy van koponyám, gerincem, szájam, hasfalam, combcsontom és mindenem pont akkora amekkorának ilyenkor lennie kell. Azt azonban még nem mutattam meg, hogy kislány vagy kisfiú vagyok-e, ezért még Nektek sem árulom el, hadd legyen még egy kis ideig meglepetés ;-)
Kismanó
Az anyukám nagyon elfoglalt mostanában, de én akkor sem bírtam ki, hogy hírt ne adjak magamról. Az utóbbi hetekben tornázni azért elmentünk néha, és én ezt mindig nagyon élveztem. Közben már egészen nagy lettem, azt mondják 25 centis, bár én pontosan nem tudom mi az. Lehet hogy később sportoló leszek mert egyre többet rugdalózom és bokszolok. És ezt már apunak is megmutattam, akinek ez nagyon tetszett.
Képzeljétek: még meg sem születtem, de már vannak játékaim és holmijaim. Ugyanis már most sokféle babakelengyét felajánlottatok a szüleimnek. Nagyon szépen köszönöm, jólesik, hogy így figyeltek rám!
A héten doktor bácsinál is voltunk, aki alaposan megnézte, hogy mindenem megvan-e, és a szüleim is örömmel nyugtázták hogy van koponyám, gerincem, szájam, hasfalam, combcsontom és mindenem pont akkora amekkorának ilyenkor lennie kell. Azt azonban még nem mutattam meg, hogy kislány vagy kisfiú vagyok-e, ezért még Nektek sem árulom el, hadd legyen még egy kis ideig meglepetés ;-)
Kismanó
2010. április 24., szombat
Mit vegyünk fel? :-)
Kedves Barátaim!
Olyan jó, hogy ennyi barátom van! Alig várom, hogy lássalak Titeket! Már Anyu tanítványai is tudnak rólam, és folyton kérdezgetik, hogy hogy vagyok.
Képzeljétek, akkorát nőttem egy hét alatt, hogy Anyu megrémült, amikor hirtelen egy nadrág sem akadt a kezébe, amibe kényelmesen beleférnék. Hát, így van ez. Hétfőn Anyu kolléganői azt találták mondani, hogy még alig látszom, így hát megmutattam, hogy itt vagyok ám! Ami az éjszakát illeti, kezdem meggondolni magam: inkább alszom. És nappal mocorgok. Ilyenkor Anyu megsimogat, ami csuda jó ám! Kár, hogy rövid ideig tart! De már kifejlesztettem a taktikát, hogy csak rám figyeljen ;-). És persze Apu is simogat. Próbálok hangoskodni, odakucorodni hozzá, de sajnos ő még nem érzi :-( De majd nemsokára!
És már járunk tornára! (Ami egy kicsit túlzás, mert egyszer voltunk eddig. De nagyon élveztem! Csak, de ezt csak Nektek mondom el, Anyu ellustulta a következő 2 alkalmat. Hm.....)
Most megyek, mert meg kell győznöm Anyut, hogy még éhes egy picit.
Szeretettel puszilunk Mindenkit!
Kismanó
Olyan jó, hogy ennyi barátom van! Alig várom, hogy lássalak Titeket! Már Anyu tanítványai is tudnak rólam, és folyton kérdezgetik, hogy hogy vagyok.
Képzeljétek, akkorát nőttem egy hét alatt, hogy Anyu megrémült, amikor hirtelen egy nadrág sem akadt a kezébe, amibe kényelmesen beleférnék. Hát, így van ez. Hétfőn Anyu kolléganői azt találták mondani, hogy még alig látszom, így hát megmutattam, hogy itt vagyok ám! Ami az éjszakát illeti, kezdem meggondolni magam: inkább alszom. És nappal mocorgok. Ilyenkor Anyu megsimogat, ami csuda jó ám! Kár, hogy rövid ideig tart! De már kifejlesztettem a taktikát, hogy csak rám figyeljen ;-). És persze Apu is simogat. Próbálok hangoskodni, odakucorodni hozzá, de sajnos ő még nem érzi :-( De majd nemsokára!
És már járunk tornára! (Ami egy kicsit túlzás, mert egyszer voltunk eddig. De nagyon élveztem! Csak, de ezt csak Nektek mondom el, Anyu ellustulta a következő 2 alkalmat. Hm.....)
Most megyek, mert meg kell győznöm Anyut, hogy még éhes egy picit.
Szeretettel puszilunk Mindenkit!
Kismanó
2010. április 14., szerda
Első mocorgások
Kedves Mindenki!
Olyan jó, hogy már most ennyien örültök velünk, nekünk! Köszönjük szépen, minden rendben velünk. Én növök, mint a gomba. Ha jól megnézitek, már látszom egy kicsit. Egészen virgonc lettem tőle! Olyannyira, hogy állandóan mocorgok a pocakban. Mert örülök Nektek! Persze Anyu ezt még nem egyértelműen érzi, csak olyan "mintha mozogna" érzése van. Pedig én vagyok! Én! :-) Meg aztán az éjszaka is olyan izgalmas, hogy Anyu végre egyhelyben van. (Ez nem annyira jellemző rá, ahogy látom...) Nem is alszom. Anyu ennek persze egy kicsit kevésbé örül. Apu meg aggódik. :-) De hát minek pont éjszaka aludni? Arra ott a délelőtt!
Bár már sokan kérdeztétek, azt még egy ideig titkolom, hogy kisfiú vagyok, vagy lányka. Persze én már tudom :-) De még heteket kell várni. Na, ki mit tippel?
Várok minden gondolatot, ötletet! Írjatok Ti is!
Szeretettel:
Kismanó
Olyan jó, hogy már most ennyien örültök velünk, nekünk! Köszönjük szépen, minden rendben velünk. Én növök, mint a gomba. Ha jól megnézitek, már látszom egy kicsit. Egészen virgonc lettem tőle! Olyannyira, hogy állandóan mocorgok a pocakban. Mert örülök Nektek! Persze Anyu ezt még nem egyértelműen érzi, csak olyan "mintha mozogna" érzése van. Pedig én vagyok! Én! :-) Meg aztán az éjszaka is olyan izgalmas, hogy Anyu végre egyhelyben van. (Ez nem annyira jellemző rá, ahogy látom...) Nem is alszom. Anyu ennek persze egy kicsit kevésbé örül. Apu meg aggódik. :-) De hát minek pont éjszaka aludni? Arra ott a délelőtt!
Bár már sokan kérdeztétek, azt még egy ideig titkolom, hogy kisfiú vagyok, vagy lányka. Persze én már tudom :-) De még heteket kell várni. Na, ki mit tippel?
Várok minden gondolatot, ötletet! Írjatok Ti is!
Szeretettel:
Kismanó
2010. április 2., péntek
Húsvéti örömhír
Kedves Mindenki!
Azért írok most Nektek, hogy elmondjam, létezem és bár még Anyu pocakjában növekszem, már most várom, hogy találkozhassunk. Remélem, sokan lesztek majd velem/velünk ez alatt a hat hónap alatt, mire a világra jövök és utána már ismerősökként örülhetünk egymásnak :-) Egyelőre még Anyu és Apu tolmácsolják az üzeneteimet Nektek. Fogadjátok szeretettel!
Kismanó (egyelőre maradjunk ennyiben...)
Azért írok most Nektek, hogy elmondjam, létezem és bár még Anyu pocakjában növekszem, már most várom, hogy találkozhassunk. Remélem, sokan lesztek majd velem/velünk ez alatt a hat hónap alatt, mire a világra jövök és utána már ismerősökként örülhetünk egymásnak :-) Egyelőre még Anyu és Apu tolmácsolják az üzeneteimet Nektek. Fogadjátok szeretettel!
Kismanó (egyelőre maradjunk ennyiben...)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
