Már egy újabb hét eltelt és immár beléptem kis életem 3. hetébe itt, köztetek. Azt hiszem, bár nagyon jó volt a pocakban, idekint is izgalmas. Képzeljétek, már rég leesett a köldökcsonkom. Apu azt mondta, ez már egy lépés a "nagylányság" felé. Aztán már a pocakom sem fáj annyira, mint kezdetben. Talán segít, hogy rendszeresebben eszem és egy fura fehér lötyit adnak Anyuék a számba minden szopizás előtt. Tudjátok, mikor már azt hinném, érkezik a finomság, hirtelen ezt érzem a számban. Na, mindegy, legalább tudom, hogy akkor már közel a finom tejecske :-)
A hétvégén már sétálni is voltunk! Nagyon élveztem. Képzeljétek, sírdogáltam délelőtt, de amint betettek a babakocsiba, máris megszűnt minden baj és békésen nézegettem, meg aludtam. Sőt! Tegnap akkorát sétáltunk, hogy egészen a nagyszüleimékig mentünk! Remélem, még nem jön a nagyon rossz idő és tudunk még ilyen jókat sétálni. Nézzétek! Képek is vannak!
Ezekkel búcsúzom. Szeretettel:
Bogi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése