Alig hiszem, hogy már egy hete, hogy megszülettem. Mennyi minden történt azóta! Mennyi kedves arc hajolt fölém, mennyi kedves ember örült nekem! Köszönjük mi is Nektek, hogy vagytok nekünk! De lássuk csak, hogy is telt ez az egy hét:
A születésem éjjelén már megismertem Anyut és egy picit vele lehettem. Olyan ismerős érzés volt, de mégis más, mint a pocakból. De aztán nem aludhattam még vele, mert még sokat kellett pihennie. Pénteken már aztán beköltöztem hozzá a kórterembe. Nappal nagyon sokat aludtam. Nézzétek csak:
Éjszaka nem volt olyan könnyű álomba merülni, mert még nem mindig értette Anyu, miért sírok, úgyhogy a fárasztó hajnalokat általában napközben pihentük ki. Aztán egyre többször és egyre hosszabb időre látogatott meg az álommanó. Még éjjel is néha :-)
A vasárnap már nagy, boldog, közös szundizásokkal telt Anyával. Mmmm.... Képzeljétek, még az ágyában is aludtam!
Aztán hétfőn jól megvizsgáltak tetőtől-talpig. Még szurit is kaptam! :-( De a doktornéni megdicsért és hazaengedett minket a kórházból. Így indult is a nagy kaland: megismerni az otthonomat. Persze Apa és Anya már nagyon várták ezt a pillanatot, hogy végre velük utazzak az autóban, én aludjak a kis ágyamban és az aranyos ruhákat végre hordja valaki. De persze nem is ilyen egyszerű az élet velem. Mert hát nem azért sírok, mert haragszom, hanem mert így mondok el mindent: hogy szeretem a hasamat és ezért sokszor hasfájásig eszem. Vagy hogy csak tiszta pelusban szeretek aludni. (Ami ennyi evés után nem könnyű mutatvány.) Aztán persze magányos is vagyok néha.
De Anyu és Apu már egyre jobban értenek. Már egyre jobban szeretünk öltözködni, fürdeni. Szeretek Apuval hintázni a széken. Szeretem, ha Anyu énekel nekem és közben a pocimat simogatja. És nagyon-nagyokat alszom az ágyacskámban a kedvenc pózomban: oldalt.
Ma, hogy egy hetes vagyok, megkaptam az első vitaminomat is, amit ügyesen bevettem kiskanállal és utána, mert ilyen ügyes voltam, finom tejecske járt. Már megismertem a doktor nénit és a védő nénit is, akik megdicsértek :-)
Szóval, azt hiszem, ezzel az elégedett képpel búcsúzom most Tőletek.
Hamarosan írok. Meg majd találkozunk is:
Bogi
Szia Bogimanó! :)
VálaszTörlésÖrülünk, hogy jól vagytok és hogy láttunk rólad fényképeket! :) De azért élőben is jó lenne mihamarabb találkozni! Anyut hagyd aludni néha!!!!! Megérdemli a pihenést! ;)
Sokszor puszilunk Benneteket:
Réka és Tomi
Kedves Bogi!
VálaszTörlésÉdesanyád régóta kéri, hogy látogassam meg a Blog-odat/ját, most megtettem, mert csak 11 órára kell mennem egy orvosi vizsgálatra. Sajnálom, hogy időnként fáj a pocid, de ezen minden kisbaba átesik. Szüleid gondoskodása és szeretete, no meg a finom tejecske, büfizések megerősítik a kis gyomrodat és nemsokára nem lesz már akkor a baj. Szóval hatalmas élmény volt dajkálni Téged, egy picit visszaröpített 27 évvel korábbra...
Remélem, hogy még sokat dajkálhatlak még4
Puszil szerető nagypapád