Időn túl....

Kedves Mindenki!

Hát, úgy látszik megdőlt az a nézet, hogy a kislányok hamarabb érkeznek. Én ugyanis még mindig a pocakban csücsülök. Persze, már nagyon szűk a hely és állandóan lökdösnek belülről lefelé, mégis itt vagyok és a vizsgálatokon is mindig azt mutatom, hogy nagyon is jól vagyok. Apu és Anyu nagyon várnak már. De elfogadták, hogy ezt a hetet még megvárjuk és aztán meglátjuk, mi lesz. Ezért aztán kihasználják az időt, amit együtt tölthetnek itthon: finomakat főznek nekem (tudnátok, az én Apukám milyen ügyes :-), fagyizunk, nagyokat alszunk, pihenünk és játszunk. Tudjátok, gyűjtjük az erőt, hogy amikor majd szükség lesz rá, legyen elég mindhármunknak.
Aztán meg képzeljétek, még azt is megvártam, hogy Anyu eljusson a fogorvos bácsihoz. Mert hát pont most kezdett ám nagyon fájni a foga, de nem mert elmenni a múlt hét végén. Én meg mondtam neki, ráér, menjen csak el. Ami neki fáj, az nekem sem jó! Így hát hétfőn el is ment, és rögtön segítettek is rajta, úgyhogy sokkal jobb már a kedve :-). És bátrabban mer finomakat enni....értitek.... ;-).
Szóval így éldegélünk most a napokban. Már várom, hogy lássalak Titeket. Nem kell sokáig....

Szeretettel:

Bogi