Kedves Barátaim!
Olyan jó, hogy ennyi barátom van! Alig várom, hogy lássalak Titeket! Már Anyu tanítványai is tudnak rólam, és folyton kérdezgetik, hogy hogy vagyok.
Képzeljétek, akkorát nőttem egy hét alatt, hogy Anyu megrémült, amikor hirtelen egy nadrág sem akadt a kezébe, amibe kényelmesen beleférnék. Hát, így van ez. Hétfőn Anyu kolléganői azt találták mondani, hogy még alig látszom, így hát megmutattam, hogy itt vagyok ám! Ami az éjszakát illeti, kezdem meggondolni magam: inkább alszom. És nappal mocorgok. Ilyenkor Anyu megsimogat, ami csuda jó ám! Kár, hogy rövid ideig tart! De már kifejlesztettem a taktikát, hogy csak rám figyeljen ;-). És persze Apu is simogat. Próbálok hangoskodni, odakucorodni hozzá, de sajnos ő még nem érzi :-( De majd nemsokára!
És már járunk tornára! (Ami egy kicsit túlzás, mert egyszer voltunk eddig. De nagyon élveztem! Csak, de ezt csak Nektek mondom el, Anyu ellustulta a következő 2 alkalmat. Hm.....)
Most megyek, mert meg kell győznöm Anyut, hogy még éhes egy picit.
Szeretettel puszilunk Mindenkit!
Kismanó
2010. április 24., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Csak így tovább, Kismanó! :)
VálaszTörlés