Kedves Mindenki!
Örömmel és büszkén jelentem, hogy letelt az első hónap, amit köztetek, a pocakon kívül töltöttem. És olyan sok mindent megismertem már ezalatt! Tudom már, hogy hogyan kell sokat enni, hogyan kell a kiságyból úgy hívni Anyut és Aput, hogy biztosan bejöjjenek. Tudom, hogyan kell nagyokat aludni és hogy izgalmas az is, ha a hordozómban Anyuékkal vagyok ébren. Tudom már, hogy bár rossz íze van az Infacolnak, utána finom tejecske vár rám. És hogy a pelenkázás sem olyan rossz, ha közben a csörgős zsiráfot nézegetem :-). Képzeljétek, már a macis ülőkémen ülök a kádban és a fürdés így sokkal, de sokkal izgibb! És a séta! Hát az a kedvencem! Ha sikerült jól teleennem magam előtte, akár egy órát is alszom a babakocsiban. Apropó, alvás! Már hajnali 5-ig, 6-ig is megy este 9-10-től! Aztán egy evés, és megint alvás 8-9-ig. Úgyhogy nem is értem, Anyuék miért fáradtak nappal és miért akarják, hogy akkor is aludjak! Hiszen olyan érdekes a világ. Fel kell fedeznem! És azt nem lehet a kiságyból, hason fekve!
Úgyhogy megyek is. Vár rám a világ!
Szeretettel:
Bogi
Lám, a gyermekek az Úr ajándékai, a test gyümölcse jutalom.
(Zsolt 127,3)
2010. november 15., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia Bogi! :)
VálaszTörlésFúú, nagyon rendes vagy, hogy ennyit hagyod aludni Anyát meg Apát éjjel! Ez tényleg nagyon rendes tőled! De azért a nappali alvás is hasznos:)
Csak így tovább a nézelődéssel, meg a sok-sok alvással (mert azért a szülőknek is szükségük van a pihenésre néha)!
sok puszit küldünk:
Kristóf Barnabás, Kis Mumintesó, és a szüleik
De irigylem Anyudat .... :-)
VálaszTörlésNálunk is volt ilyen időszak, aztán elmúlt sajnos egy időre....