Kedves Mindenki!
Örömmel és büszkén jelentem, hogy letelt az első hónap, amit köztetek, a pocakon kívül töltöttem. És olyan sok mindent megismertem már ezalatt! Tudom már, hogy hogyan kell sokat enni, hogyan kell a kiságyból úgy hívni Anyut és Aput, hogy biztosan bejöjjenek. Tudom, hogyan kell nagyokat aludni és hogy izgalmas az is, ha a hordozómban Anyuékkal vagyok ébren. Tudom már, hogy bár rossz íze van az Infacolnak, utána finom tejecske vár rám. És hogy a pelenkázás sem olyan rossz, ha közben a csörgős zsiráfot nézegetem :-). Képzeljétek, már a macis ülőkémen ülök a kádban és a fürdés így sokkal, de sokkal izgibb! És a séta! Hát az a kedvencem! Ha sikerült jól teleennem magam előtte, akár egy órát is alszom a babakocsiban. Apropó, alvás! Már hajnali 5-ig, 6-ig is megy este 9-10-től! Aztán egy evés, és megint alvás 8-9-ig. Úgyhogy nem is értem, Anyuék miért fáradtak nappal és miért akarják, hogy akkor is aludjak! Hiszen olyan érdekes a világ. Fel kell fedeznem! És azt nem lehet a kiságyból, hason fekve!
Úgyhogy megyek is. Vár rám a világ!
Szeretettel:
Bogi
2010. november 15., hétfő
2010. november 1., hétfő
Séta és egyéb izgalmak...
Kedves Mindenki!
Már egy újabb hét eltelt és immár beléptem kis életem 3. hetébe itt, köztetek. Azt hiszem, bár nagyon jó volt a pocakban, idekint is izgalmas. Képzeljétek, már rég leesett a köldökcsonkom. Apu azt mondta, ez már egy lépés a "nagylányság" felé. Aztán már a pocakom sem fáj annyira, mint kezdetben. Talán segít, hogy rendszeresebben eszem és egy fura fehér lötyit adnak Anyuék a számba minden szopizás előtt. Tudjátok, mikor már azt hinném, érkezik a finomság, hirtelen ezt érzem a számban. Na, mindegy, legalább tudom, hogy akkor már közel a finom tejecske :-)
A hétvégén már sétálni is voltunk! Nagyon élveztem. Képzeljétek, sírdogáltam délelőtt, de amint betettek a babakocsiba, máris megszűnt minden baj és békésen nézegettem, meg aludtam. Sőt! Tegnap akkorát sétáltunk, hogy egészen a nagyszüleimékig mentünk! Remélem, még nem jön a nagyon rossz idő és tudunk még ilyen jókat sétálni. Nézzétek! Képek is vannak!
Ezekkel búcsúzom. Szeretettel:
Bogi
Már egy újabb hét eltelt és immár beléptem kis életem 3. hetébe itt, köztetek. Azt hiszem, bár nagyon jó volt a pocakban, idekint is izgalmas. Képzeljétek, már rég leesett a köldökcsonkom. Apu azt mondta, ez már egy lépés a "nagylányság" felé. Aztán már a pocakom sem fáj annyira, mint kezdetben. Talán segít, hogy rendszeresebben eszem és egy fura fehér lötyit adnak Anyuék a számba minden szopizás előtt. Tudjátok, mikor már azt hinném, érkezik a finomság, hirtelen ezt érzem a számban. Na, mindegy, legalább tudom, hogy akkor már közel a finom tejecske :-)
A hétvégén már sétálni is voltunk! Nagyon élveztem. Képzeljétek, sírdogáltam délelőtt, de amint betettek a babakocsiba, máris megszűnt minden baj és békésen nézegettem, meg aludtam. Sőt! Tegnap akkorát sétáltunk, hogy egészen a nagyszüleimékig mentünk! Remélem, még nem jön a nagyon rossz idő és tudunk még ilyen jókat sétálni. Nézzétek! Képek is vannak!
Ezekkel búcsúzom. Szeretettel:
Bogi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
