Kedves Barátaim!
Olyan jó, hogy ennyi barátom van! Alig várom, hogy lássalak Titeket! Már Anyu tanítványai is tudnak rólam, és folyton kérdezgetik, hogy hogy vagyok.
Képzeljétek, akkorát nőttem egy hét alatt, hogy Anyu megrémült, amikor hirtelen egy nadrág sem akadt a kezébe, amibe kényelmesen beleférnék. Hát, így van ez. Hétfőn Anyu kolléganői azt találták mondani, hogy még alig látszom, így hát megmutattam, hogy itt vagyok ám! Ami az éjszakát illeti, kezdem meggondolni magam: inkább alszom. És nappal mocorgok. Ilyenkor Anyu megsimogat, ami csuda jó ám! Kár, hogy rövid ideig tart! De már kifejlesztettem a taktikát, hogy csak rám figyeljen ;-). És persze Apu is simogat. Próbálok hangoskodni, odakucorodni hozzá, de sajnos ő még nem érzi :-( De majd nemsokára!
És már járunk tornára! (Ami egy kicsit túlzás, mert egyszer voltunk eddig. De nagyon élveztem! Csak, de ezt csak Nektek mondom el, Anyu ellustulta a következő 2 alkalmat. Hm.....)
Most megyek, mert meg kell győznöm Anyut, hogy még éhes egy picit.
Szeretettel puszilunk Mindenkit!
Kismanó
2010. április 24., szombat
2010. április 14., szerda
Első mocorgások
Kedves Mindenki!
Olyan jó, hogy már most ennyien örültök velünk, nekünk! Köszönjük szépen, minden rendben velünk. Én növök, mint a gomba. Ha jól megnézitek, már látszom egy kicsit. Egészen virgonc lettem tőle! Olyannyira, hogy állandóan mocorgok a pocakban. Mert örülök Nektek! Persze Anyu ezt még nem egyértelműen érzi, csak olyan "mintha mozogna" érzése van. Pedig én vagyok! Én! :-) Meg aztán az éjszaka is olyan izgalmas, hogy Anyu végre egyhelyben van. (Ez nem annyira jellemző rá, ahogy látom...) Nem is alszom. Anyu ennek persze egy kicsit kevésbé örül. Apu meg aggódik. :-) De hát minek pont éjszaka aludni? Arra ott a délelőtt!
Bár már sokan kérdeztétek, azt még egy ideig titkolom, hogy kisfiú vagyok, vagy lányka. Persze én már tudom :-) De még heteket kell várni. Na, ki mit tippel?
Várok minden gondolatot, ötletet! Írjatok Ti is!
Szeretettel:
Kismanó
Olyan jó, hogy már most ennyien örültök velünk, nekünk! Köszönjük szépen, minden rendben velünk. Én növök, mint a gomba. Ha jól megnézitek, már látszom egy kicsit. Egészen virgonc lettem tőle! Olyannyira, hogy állandóan mocorgok a pocakban. Mert örülök Nektek! Persze Anyu ezt még nem egyértelműen érzi, csak olyan "mintha mozogna" érzése van. Pedig én vagyok! Én! :-) Meg aztán az éjszaka is olyan izgalmas, hogy Anyu végre egyhelyben van. (Ez nem annyira jellemző rá, ahogy látom...) Nem is alszom. Anyu ennek persze egy kicsit kevésbé örül. Apu meg aggódik. :-) De hát minek pont éjszaka aludni? Arra ott a délelőtt!
Bár már sokan kérdeztétek, azt még egy ideig titkolom, hogy kisfiú vagyok, vagy lányka. Persze én már tudom :-) De még heteket kell várni. Na, ki mit tippel?
Várok minden gondolatot, ötletet! Írjatok Ti is!
Szeretettel:
Kismanó
2010. április 2., péntek
Húsvéti örömhír
Kedves Mindenki!
Azért írok most Nektek, hogy elmondjam, létezem és bár még Anyu pocakjában növekszem, már most várom, hogy találkozhassunk. Remélem, sokan lesztek majd velem/velünk ez alatt a hat hónap alatt, mire a világra jövök és utána már ismerősökként örülhetünk egymásnak :-) Egyelőre még Anyu és Apu tolmácsolják az üzeneteimet Nektek. Fogadjátok szeretettel!
Kismanó (egyelőre maradjunk ennyiben...)
Azért írok most Nektek, hogy elmondjam, létezem és bár még Anyu pocakjában növekszem, már most várom, hogy találkozhassunk. Remélem, sokan lesztek majd velem/velünk ez alatt a hat hónap alatt, mire a világra jövök és utána már ismerősökként örülhetünk egymásnak :-) Egyelőre még Anyu és Apu tolmácsolják az üzeneteimet Nektek. Fogadjátok szeretettel!
Kismanó (egyelőre maradjunk ennyiben...)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
