Kedves Mindnyájan!
Az anyukám nagyon elfoglalt mostanában, de én akkor sem bírtam ki, hogy hírt ne adjak magamról. Az utóbbi hetekben tornázni azért elmentünk néha, és én ezt mindig nagyon élveztem. Közben már egészen nagy lettem, azt mondják 25 centis, bár én pontosan nem tudom mi az. Lehet hogy később sportoló leszek mert egyre többet rugdalózom és bokszolok. És ezt már apunak is megmutattam, akinek ez nagyon tetszett.
Képzeljétek: még meg sem születtem, de már vannak játékaim és holmijaim. Ugyanis már most sokféle babakelengyét felajánlottatok a szüleimnek. Nagyon szépen köszönöm, jólesik, hogy így figyeltek rám!
A héten doktor bácsinál is voltunk, aki alaposan megnézte, hogy mindenem megvan-e, és a szüleim is örömmel nyugtázták hogy van koponyám, gerincem, szájam, hasfalam, combcsontom és mindenem pont akkora amekkorának ilyenkor lennie kell. Azt azonban még nem mutattam meg, hogy kislány vagy kisfiú vagyok-e, ezért még Nektek sem árulom el, hadd legyen még egy kis ideig meglepetés ;-)
Kismanó
Lám, a gyermekek az Úr ajándékai, a test gyümölcse jutalom.
(Zsolt 127,3)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)